A 30-sai made Doutei dato Mahoutsukai ni Nareru Rashii, vagyis a Cherry Magic! Thirty Years of Virginity Can Make You a Wizard?! két új feldolgozással is gazdagodott az elmúlt hónapokban. A manga, a drama CD és a japán live action után nemrégiben érkezett egy thai élőszereplős sorozat és egy anime is. Vajon mitől is ilyen népszerű…?
De még mielőtt rátérnénk a részletekre, szeretném ismételten felhívni mindenki figyelmét, hogy a bejegyzésben foglaltak csak és kizárólag a saját véleményemet és ízlésemet tükrözik, amelyek elég gyakran eltérnek másokétól. Ha nem értesz velem egyet, nem fogunk összeveszni rajta. 😊
Toyota Yuu mangája 2018. óta fut és mára 13 tankobon kötetet adtak ki hozzá. A történet két páros életét követi nyomon, az olvasók Adachi Kiyoshi és Kurosawa Yuuichi, illetve Tsuge Masato és Wataya Minato párkapcsolatának kialakulásába és alakulásába nyerhetnek betekintést.
A történet egy természetfeletti szállal indít: Van egy legenda, amely szerint varázserőre tesz szert az az ember, aki még 30 éves korára is szűz. Az egyszerű irodai alkalmazottként dolgozó Adachi éppen ebben a cipőben jár, és meglepő módon tapasztalja, hogy a szóbeszéd tényleg igaz. Ugyanis a 30. születésnapja után képessé válik arra, hogy meghallja mások gondolatait, ha megérinti őket. Ami még elképesztőbbé teszi számára az egészet, hogy éppen ennek a képességének köszönhetően sikerül rájönnie, hogy munkatársa, Kurosawa, gyengéd érzelmeket táplál iránta.
És habár Adachiék képviselik úgymond a fő szálat, nem csak neki adatik meg ez a varázserő, hanem egyetemi barátja, Tsuge is hasonló szituációba kerül. Ám mialatt Adachi úgymond “passzív elszenvedője” egy szerelemnek, amire csak a varázserejének segítségével jön rá, Tsuge pont a másik oldalt képviseli, és “aktívan harcol” a szerelméért. Kettejük ellentétes helyzetének köszönhetően két szemszögből is megvizsgálhatjuk ennek a varázserőnek a hatását, ami mindenképpen érdekes színezetet ad a történetnek.
A manga rajzolását ismételten nem mondanám olyan szépnek – összehasonlítva egy Hinohara Meguru vagy Sakura Rico mangával… A karakterek érdekesek és kell egy kis idő, amíg az ember szeme rááll és megszokja.
Ennek ellenére mindenképpen megér egy misét, ugyanis egy elképesztően jól összerakott, ötletes és édes történetet kapunk. A szereplők személyisége kidolgozott, emberi, mindenkinek megvannak a jó és a rossz tulajdonságai, tévednek, fejlődnek, KOMMUNIKÁLNAK!… Így ha valaki szereti a normálisan, emberi módon, természetesen és nem elkapkodottan kialakuló szerelmet, ahol a felek időt hagynak egymás megismerésére, akkor a Cherry Mahou kifejezetten egy kihagyhatatlan mű!
A mangához 2019-ben érkezett az első drama CD, Satou Takuya és Abe Atsushi adta a hangját Adachinak és Kurosawának, Okitsu Kazuyuki és Amasaki Kouhei pedig Tsugének és Minatónak. Sajnos mindössze három CD-t ért meg, 2021. óta nem hallani felőle. (Én magam nem találkoztam semmi információval, ami megmagyarázná, hogy miért hagyták abba. De természetesen én sem tudhatok mindent.)
A CD után 2020 októberében kezdték el vetíteni a manga alapján készült japán live actiont Akaso Eiji és Machida Keita főszereplésével, és azt kell mondanom, hogy az élőszereplős változat egy főnyeremény!!! Nem is tudom igazán megfogalmazni, hogy miben rejlik a bája… Valahogy jól van összerakva és a két főszereplő is remekel.
Sajnos ugyanezt nem tudom elmondani a Tsugét és Minatót játszó Asaki Koudairól és pláne nem Gotou Yuutarouról, akik… Na mindegy… Beszéljük inkább másról.
Ennek ellenére nekem talán a japán élőszereplős feldolgozás a kedvencem az összes közül, ez a legkerekebb úgy egészében.
Sajnos a 2023-ban kezdődött thai verzióhoz MÉG nem volt szerencsém, de 100%, hogy pótolni fogom. Olvastam hideget is, meleget is, egyelőre még nem tudok nyilatkozni.
És akkor térjünk is rá a legfrissebb varázsélményünkre, a 2024-ben debütált anime adaptációra. Hiszen lényegében ez a mű volt a fő oka, hogy klaviatúrát ragadtam.
Ha röviden kellene jellemeznem, csak annyit mondanék: elképzelhetetlenül nagy csalódás. De lássuk, miért is…
Az anime brutálisan sokat kihagyott a párbeszédekből. Éppen csak átrohant a nagyjából 9 köteten, nagyon sok jelenetet kényszeredetté és hamissá téve számomra. Azt még meg tudtam volna bocsátani, hogy szó szerint folyamatosan ide-oda ugráltak, meg összerakták-szétszedték az egyes jeleneteket, de sajnos ennél sokkal rosszabb volt a helyzet. Nagyon sok helyen konkrétan kukázták a párbeszédek felét. (És mivel végig követtem a mangát, ahogy fordítottam az animét, sajnos ezeket mindenhol észre is vettem.) A végét is teljesen összecsapták. Ehhez a mangához legalább 24 rész kellett volna, hogy rendesen meg lehessen csinálni.
A legjobban az első szerelmezős éjszakájuk alatt zajló beszélgetés teljes törlése mart a szívembe. Az a jelenet olyan bájos, cukros, emberi, meleg… Miért kellett megszabadulni tőle? A manga sem megy át (18+)-ba, miért nem lehetett legalább annyit meghagyni, ami benne volt?!
Openingje és endingje mintha nem is lett volna. Sőt, pontosítanék. Jobb lett volna, ha nincs. Hatalmas nagy zenerajongó vagyok, általában minden op/ed párost végighallgatok minden egyes alkalommal. A Cherry Mahou zenéje kritikán aluli volt.
Az animáció tekintetében legtöbbször sírni tudtam volna. Olyan ronda az egész, hogy jó néhányszor leállítottam az animét és hangosan káromkodtam, hogy mégis mi a fenét csináltak?!?! A karakterek szinte minden jelenetben máshogy néztek ki, már amikor nem csináltak belőlük gnóm torzszülöttet éppen. (Ha valaki ismerősöm a Fészen, láthatta is a kiakadásomat egy alkalommal, mikor nem tudtam magam tovább türtőztetni. xD)
Bármennyire is imádom a mangát – mert tényleg imádom, remek ötlet, remek történetvezetés, szerethető karakterek – az anime sajnos szinte mindenben megbukott számomra.
Szinte!
Ugyanis a két főszereplő, az Adachi hangját adó Kobayashi Chiaki és a Kurosawa hangját adó Suzuki Ryouta tényleg remekelt. Többször gondoltam rá az anime alatt, hogy “Istenem, bárcsak újravennék velük a drama CD-ket!”.
Minden tiszteletem Satou Takuyáé és Abe Atsushié, akik mind a ketten tényleg a kedvenceim közé tartoznak, de bármennyire is profi szinkronszínészek, számomra nem tudták hozni a két főszereplő karakterét. Alapvetően magam is mindig az eredeti szereposztás mellett állok, jelen esetben azonban heves bólogatással és örömmel fogadtam a cserét.
Csak egy kis funfact Chiakiról és Ryoutáról… Habár már egy ideje szerepelnek BLCD-ken, mindig csak mellékszerepeket kaptak. A legelső CD-n, amin mind a ketten életükben először főszerepben mutathatták meg magukat, pont együtt alkottak párt. (Méghozzá ugyanebben az uke-seme felállásban. xD) Éppen ezért számomra egyáltalán nem okozott meglepetést, hogy milyen jók együtt és alig vártam a közös munkájukat. (Ha valaki meghallgatná, a Kare no Iru Seikatsuról van szó. A drama CD után a mangának hamarosan érkezik az élőszereplős feldolgozása is! Ha pedig valaki jó CD-t keres Ryoutával, lessen rá a Shitsuren Junkie-ra!)
Sajnos a mellékpárosnak hangot adó Satou Gen és Furukawa Makoto már nem igazán nyerte el a tetszésem, annak ellenére, hogy masszív Makonyan-fan vagyok. A Rokkaku hangját adó Shirai Yuusuke – aki szintén személyes kedvencem – pedig iszonyatosan idegesítő volt, nagyon túltolta a karakterét.
Mindent összevetve a mangát és a japán élőszereplős sorozatot mindenkinek szívből ajánlom! A drama CD sem olyan rossz, azt hiszem, a két szereposztás egyéni preferencia kérdése. SatoTaku és Abe Atsushi milliószor jobb dolgokat is adtak már ki… Az anime viszont jelen formájában felejtős. Szerintem ezt nem csupán én láttam így, ugyanis a neten folyamatosan olvasni lehetett a csalódott nézők kommentjeit.
Az utolsó rész után bejelentették, hogy egy compilation movie érkezik még 2024-ben a mozikba. (Annyira rossz lett, hogy megpróbálják legalább egy mozis verzió erejéig kijavítani?! XD) Remélhetőleg némileg (SOKKAL) több energiát fektetnek bele.
